|
2007-03-02 14:15:49, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
ELLENFÉL - ELLENSÉG
Kedves Barátom!
Ön azt írja:
"Induljunk ki abból a feltevésből, hogy egy bizonyos határig igazat adok Önnek az ellenfél/ellenség kérdésben, és abban, hogy bármi áron, de le kell győznünk az ellenségeinket.
Na most kell a segítsége. Úgy 2002-ben, mint 2006-ban, a választások alkalmával, a szavazati joggal bíró honfitársaink közül kb. másfélmillió ember széles ívben tett az egészre.
Leszámítva a több tízezer érvénytelen szavazatot, a vélt, de nem bizonyítható, valamint a bizonyított, de azokat figyelmen kívül hagyott csalásokat, a kis pártok elveszett voksait, a két nagy ellentábor nagyjából azonos mennyiségű, hozzávetőlegesen kétmillió néhány százezer állampolgártól kapott bizalmat.
Na most, ki az ellenfél, és ki az ellenség? Hol az a határ, amelyik e két kategóriát elválasztja egymástól? Továbbá, hogy értelmezzem a ,,durván" kifejezést?
Kérem, vegyen komolyan, a pontosan meghatározott fogalmak fontosak a számomra. A válaszát itt, a nyilvánosság előtt kérem."
Kedves Barátom!
Amit Ön kíván tőlem, az nem kevesebb, mint 16, v. legalább 8 év politikai-társadalmi történéseinek ,,komoly", ,,pontos" ,,meghatározása", ráadásul, ,,nyilvánosan"!
Teszi ezt annak ellenére, hogy tudja, ezt nem lehet röviden megtenni!
Amiért megtiszteltetésnek veszem kérését, megpróbálom a lehetetlent: viszonylag röviden összefoglalni a jelzett időszakot. Meg kell kérnem, hogy ne várjon tőlem sokat, hiszen, csak egy magyar családanya vagyok, háziasszonyi ,,státuszban"!
Az Ön, és a Téma iránti elkötelezettségem miatt most mégis belevágok, hátha ezegyszer sikerrel járok és nem fognak ,,megkövezni"...
ELLENFÉL - ELLENSÉG
ELLENFÉLNEK tartom azt, aki a megmérettetés SZABÁLYait betartva méri össze egy másik emberrel magát, vagyis, mindazt, amire képes: tehetsége, tudása felkészültsége alapján. Az ilyen küzdelemben lehetnek a küzdő felek győztesek, vagy vesztesek!
ELLENSÉG az, aki a megmérettetés szabályait csak látszatra tartja be, vagy még úgy sem és nem ,,csak" a győzelem a célja, hanem: ellenfele és annak ,,szurkoló-táborának" megsemmisítése!
Ez történik 2002 óta, a magát szoc.-lib.-nak nevező bolsevista, vad-kapitalista hatalom részéről.
Mert bizonyított ténnyé vált, amire OV már a kampány idején felhívta a figyelmet, hogy ,,olyan megszorító csomagot kapunk a nyakunkba, hogy Bokros Lajos batyuja kismiska lesz hozzá képest!".
Sajnos, beigazolódik minden, amitől óvott bennünket Orbán Viktor!!!
Mára köztudottá vált, hogy ez a mostani kormány és pártjaik képviselői arra használják megszerzett hatalmukat, hogy olyan törvényeket és rendeleteket hoznak, mellyel elveszíti Magyarország lakosságának többsége az életfeltételeit.
Még arra sincsenek tekintettel, hogy ezzel a ,,csomaggal" saját szavazótáboruknak ártanak a legtöbbet. Mert ők a legvédtelenebbek a feléjük irányuló hazugságáradat-tartalmú kommunikációval szemben!
Sajnos, mind a 2002-es és a 2006-os ,,választások alkalmával, a szavazati joggal bíró honfitársaink közül kb. másfélmillió ember széles ívben tett az egészre."
Ez, az Ön megfogalmazása kedves Barátom! Azért is tettem idézőjelbe. Amivel nem vitatkoznék, mert egy valós tény megállapítása, amivel teljes mértékben egyetértek. Azonban nem elég ezt - már a sokadik, ,,szabadnak" mondott választás után - csak úgy kijelenteni!
Beletörődni, meg végképp nem szabad abba, hogy ,,másfél-millióan tesznek az egészre"!
Több okból nem szabad beletörődnünk!
1,) Először is, mert egy ország népe, vagyis nemzetté kovácsolódásának lehetősége, vagy ellehetetlenülése a TÉT. Röviden: a MAGYARSÁG MEGMARADÁSA!
2.) Kanyarodjunk vissza az 1990-es választásokra, amikor - függetlenül attól ki- és miért, de - a többség a ,,VÁLTOZÁSRA" szavazott! Csakhogy, megköttetett az a bizonyos paktum, amit Boross Péter sem tagad. Sőt! Az MDF FÓRUM - 2003. decemberi - számát olvasva ez egyértelműen kiderül. Pontosabban, a “Szubjektív emlékezés Antall Józsefre" című írás azon gondolatából, amelyik arról a bizonyos, sokat vitatott “paktum"-ról szól. Ez a gondolata, pedig a következő:
“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a TUDATLANSÁG, vagy a FÉLISMERETEK ezt lehetetlenné tegyék."
Ez az egy mondat adott magyarázatot számomra, egy sor, addig érthetetlen történésre, amit már több alkalommal megkíséreltem megosztani e Vendégkönyv fórumozóival!
Például:
1.) Sokáig nem értettem, hogy miért hallgatnak szüleink, nagyszüleink továbbra is az IGAZSÁGRÓL!?? Miért hagynak bennünket, utódaikat a TUDATLANSÁGBAN, meg a FÉLISMERETBEN? Először azt hittem, hogy olyan hosszú idő telt el a hazugságok jegyében, hogy már nem is emlékeznek másra! Ugyanis, akit nem hurcoltak el a gulágokba, nem verték agyon az ÁVH-sok, azoknak ki kellett találni egy hazugság-kádertörténetet, aminek köszönhetően túlélhette, esetleg még ,,karriert" is csinálhatott az 1945 utáni években. Ez, viszont csak részben igaz, mert annak a bizonyos paktumnak az volt az üzenete e korosztály számára, hogy: MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!
2.) Ebből az egy mondatból értettem meg azt is, hogy miért élték meg kudarcként sokan a rendszerváltozást azok közül, akik, pedig arra szavaztak 1990-ben. Ők az 1945 után születettek, a vágott-virág rövid életű, gyökér nélküliek. Kiknek a rendszerváltozás nem hozta el ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJUKAT és annak NYILVÁNOSSÁGÁT; valamint a (rendszer)váltáshoz szükséges ESZKÖZÖK (ismeretek, induló tőke...) elérhetőségét! Pedig, miattuk végig-kampányoltam az 1998-as, a 2002-es választásokat: irodai ügyelet, kopogtatócédula-gyűjtés.. Ott voltam a szavazatszámláló bizottságokban is és ott is azzal szembesültem, hogy mennyire magamra maradtam a kádári időkben összeszokott társaságban! Még, ha észre is vettem volna, hogy hogyan csalnak, sem tehettem volna semmit, mert senki nem állt szóba velem!
3.) A kampányban újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat, regényt; előadásokra készültem...Örültem, hogy csinálhattam, csak az bántott, hogy: senki nem hallgatott rám(!), hogy senki nem állt szóba velem! Pedig nem akartam más lenni, mint olyan EMBER, aki “a másik emberrel beszél..."(Az idézőjeles mondatrész példaképemtől, Albert Schweitzertől való. Ő mondta a hirosimai atomtámadás után, hogy: “Egész életemben igyekeztem tartózkodni attól, hogy társadalmi kérdésekről nyilatkozzam... egyáltalán nem azért, mert nem érdekeltek a nemzetközi események vagy a politika. Nagyon is érdekelnek, és igen aggódom miattuk. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a külvilághoz való viszonyomnak közvetlenül teológiai, filozófiai és zenei munkásságomból és gondolkodásomból kell kinőnie. Inkább az egész emberiség problémáit igyekeztem megközelíteni, semmint belebonyolódni az egyik vagy másik csoport ellentmondásaiba. Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél.")
Az EU-kampány után, majd az azt követő parlamenti választások ,,eredményei", majd a 2004 dec. 5-i népszavazást követően rájöttem, hogy nekünk is meg kellene ismernünk őseink életét, vagyis a családunk történelmét!
Mert, bizony, a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ismerik családi őseik történetét, történelmét!
Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban!
Vagy, tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit!
Tőlük senkinek nem kellett a “láthatatlan" “skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonaik miatt!
Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, “idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - több-mint nyolcvan éve!
El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
Mit lehetne tenni?
Hiszen, 2000-ben annyi minden történt a megismertetés jegyében!
Hát, persze, így igaz és az is jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: “lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM!".
Talán, akkor más lenne a helyzet, ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy annak idején, az ötvenes években csak fizikai kényszerből vállalta a munkásosztályhoz való tartozását. Ha tudná az igazat, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
Mit lehetne még tenni? Semmiképpen sem azt, amit a liberális oktatáspolitika, hogy csökkentik a történelem órákat! Ellenkezőleg! Az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete!
Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni!
Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában!
A “tudás" birtokában aztán nem élhetnénk “csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ÕSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉVIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSEN ELŐDEINEK!
Ezek: maguktól értetődőek voltak a két világháború között. Ebből következik, hogy vissza kell térni szüleink, nagyszüleink élettörténetének megismeréséhez!
Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy
- a "tudás" birtokában - felelősséggel tudnának, tudnánk v á l a s z -tani!
Végezetül, azért is érintett különösképpen fájdalmasan az idézett mondat, mert a “TUDATLANSÁG" és a “FÉLISMERET" úgy szerepel benne, mint olyan tényezők, amelyek kizárják az 1945 után születetteket - a vágott-virág- gyökértelen nemzedékeket - a döntésképesség kompetenciájából!
Ugyanis, nemcsak szüleink, nagyszüleink korosztályának jelentett üzenetet az a bizonyos
“p a k t u m", hanem az előző rendszer “kompetenseinek" is!
Mert, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás" adta előnyeikkel! Mert jobban tudják, mint valaha, hogy ki az, akit el kell lehetetleníteni, aki elől el kell venni minden lehetőséget!
Ehhez továbbra is eredményesen alkalmazhatják a szocializmusban jól bevált módszereket!
Ennek, két nagyon tipikus formájáról szeretnék egy-két gondolatot írni.
1.) A bűnbakgyártás, melynek az a lényege, hogy megnevezik a legdominánsabb személyiséget az ellenfél (ellenség) táborából és rámutatva, el kezdik hangoztatni - neki tulajdonítva az összes rosszat, amitől szenvednek az emberek.
2.) Ha ez sem vezetne ahhoz, hogy elszigetelődjön a domináns személyiség, akkor megpróbálják elhitetni a társadalom ,,TUDATLANSÁGBAN" leledző és ,,FÉLISMERETEKKEL" rendelkező rétegével, hogy az a szervezkedés, vagy ,,Szövetség", amire vezetőjük törekszik, tulajdonképpen ,,antidemokratikus" és ,,kirekesztő"!
3.) És, itt szeretnék írni a szocializmusban ,,jól bevált" önvédelmi mechanizmusok további fenntartásáról. Vagyis, arról, hogy ha valaki felvállalja, kicsinységét, elesettségét, akkor esetleg számíthat a szoc.lib. (valójában bolsevista, vadkapitalista) kormány ,,szolidáris"-nak hazudott támogatására, segélyére!
Ez a törekvésük napjainkban megvalósulva, bebizonyítja, hogy mennyire degradálólag hat az emberekre. Mert a kompenzációért való sorbaállásra, a jogosultság bizonygatására kárhoztatja az embereket, ahelyett, hogy - úgy, mint az Orbán-kormány idején - saját kreativitásával és a Széchenyi hitelt sikerrel megpályázva - sikeres vállalkozásával megvalósíthassa vágyait, terveit. Így teremtve munkaalkalmat önmagának, embertársainak...
Az előző bekezdésben írtam, hogy ,,részben" visszaélhetnek az előző rendszerben szerzett információkkal... Másfelől, viszont 1956 után olyan hálózata alakult ki a belső hírszerzésnek, hogy minden egyes emberre jutott(jut?) egy ,,fedezet".
Így fordulhat elő az a helyzet, hogy napjainkra olyanná vált Magyarország, mint egy focipálya, ahol a magyarságnak - és a velük élő kisebbségieknek is - nem csak az ellenféllel kell megküzdeni, hanem az őt ,,fedező", saját csapattársával is.
Kedves Barátom!
Írja még, hogy büntetlenül ,,csalhattak"... Ez valóban így van. Például, Edelényben, a 2. fordulóban, a szavazás napján megnyitották a Munkaügyi Hivatalt, vagyis jogutódját és a helyi polgárőrség biztosításával, a szoc.lib.-es aktivisták gépkocsival mentek ki a ,,Hivataltól" kapott - állásnélküli, jövedelem nélküli elesettek címeire és vitték őket szavazni. Mit gondol, hogy kire szavaztak?
Ja, hogy miért nem akadályozták meg a fideszes aktivisták? Próbálták, de nem tudták!!!!!!!
A nagy-batár ,,polgárőrök" olyan támadólag léptek fel, amivel nyilvánvalóvá vált a fizikai erőfölényük! Ezek után nem maradt más az ifjú aktivistáknak, mint a törvényes út!
Mit gondol, hogy mit tett az OVB a Fidesz fel- vagyis bejelentéseivel? Simán lesöpörte az asztalról!
Hát ez az, ami ,,DURVA", de nagyon!!! Ehhez már nem szabad mosolyogni ,,jófiúskodni", mint, ahogy előző levelemben említett ifjú barátunk írta! 2006. május első napjaiban írta!
Tőle vettem át ezt a ,,DURVA" fellépésre való biztatást. Idézőjelbe is tettem éppen ezért.
Mire jó a ,,sétálás" ezen DURVASÁGOK ellen? Talán arra, hogy a ,,Civil" szakértők által elkészített PETÍCIÓ legitimitását növelendő, felsorakozzunk az azt átnyújtani kívánók mögé!!!
Nem értek egyet azzal, hogy kizárólag szeptember 23-ra és az ott fölszólaló Orbán Viktorra összpontosítanak egyesek!
És itt a kizárólagosságon van a hangsúly!
A DURVASÁGOT legjobb lenne elkerülni, ezért inkább menjünk szombatonként mindannyian sétálni!
Bp. 2006-09.
Üdvözlettel: Bóna Mária Ilona
Ma már köztudott, hogy a Fidesz, engedve a kormányfő zsarolásának és a terrortámadással való riogatás miatt - féltve a népet, lemondta ezt a bizonyos szept. 23-i nagygyűlését!
A kormány, az október 23-it viszont rettenetes rossz lelkiismerete miatti félelmében - DURVÁN -szétverte, vagyis szétverette a rendőrséggel, amit úgy használ a mai napig, mintha a különbejáratú magánhadserege lenne!!!!!!!!!!!!!
A rendőrségnek, pedig bennünket: békés állampolgárokat kellene szolgálniuk és védeniük! Erre esküdtek föl és ezért kapják a fizetésüket közpénzekből!!!!!!!!!
Sajnos, az előjelekből ítélve, március 15-re sem számíthatunk másra, minthogy a békés ünneplőkre vezényli-uszítja - először provokátorait, hogy legyen ürügy - a magyar rendőséget.
MINISZTERELNÖK! EZ A DEMOKRÁCIA?????
Bp. 2007.03.02.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: életstratéviáját, kovácsolódásának, összpontosítanak, kizárólagosságon, terrortámadással, szavazatszámláló, ellentmondásaiba, kompetenciájából, legvédtelenebbek, antidemokratikus, munkásosztályhoz, élettörténetének, hovatartozásukat, hozzávetőlegesen, rendszerváltozás, gondolkodásomból, félismeretekkel, állampolgárokat, oktatáspolitika, életfeltételeit, elszigetelődjön, szocializmusban, kisebbségieknek, kreativitásával, lehetetleníteni, szociográfiákat, kopogtatócédula, kommunikációval, megvalósíthassa, vállalkozásával, bejelentéseivel, kádertörténetet, honfitársaiknak, döntésképesség, állampolgártól, kompetenseinek, bizonyos határig, választások alkalmával, szavazati joggal, több tízezer, pontosan meghatározott, nyilvánosság előtt, jelzett időszakot, magyar családanya, megmérettetés SZABÁLYait, másik emberrel, ilyen küzdelemben, küzdő felek, megmérettetés szabályait, magát szoc, kampány idején, mostani kormány, Kedves Barátom, Amit Ön, Bokros Lajos, Orbán Viktor, MAGYARSÁG MEGMARADÁSA, Boross Péter, Antall Józsefre”, JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE, ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJUKAT, Albert Schweitzertől, Európai Unió, Terrorháza Múzeum, NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM, MÚLT KÖTELEZ, HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSEN ELŐDEINEK, Munkaügyi Hivatalt, Orbán Viktorra, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
